1. Kiknek szól az SDI-STRESS?
A fejlett SDI-STRESS opció (Qx, QxL, QxP) az SDI interfészek és kábelek terheléses tesztelésére, valamint kutatási és fejlesztési értékelésére szolgál 12G-ig. Főként kutatási és fejlesztési, gyártási és termékfejlesztési mérnökök használják.
2. Miért van szükség az SDI-STRESS opcióra?
Azért, hogy segítsen a termékek tesztelésében a tervezési és prototípus-készítési szakaszokban, valamint hogy meg lehessen győződni az új SDI I/O-terv robusztusságáról. Emellett az új kábelhálózatok validálásához és terheléses teszteléséhez is használják.
3. Hogyan használják a mérnökök az SDI-STRESS eszközkészletet?
Az SDI-termékek tervezésekor a tervezőmérnököknek gondoskodniuk kell arról, hogy tervük megfeleljen az SMPTE SDI-kompatibilitási előírásainak (lásd az alábbi 1. ábrát). Az SDI-STRESS eszköz (Qx, QxL, QxP) patológiás tesztminták alkalmazásával, a jitter növelésével, valamint az amplitúdó vagy a váltási sebesség módosításával megnehezíti a fogadott jel feldolgozását. Ezután mérőeszközöket ad hozzá az „eye” minta ellenőrzéséhez vagy a patológiás állapotok észleléséhez.
3.1. Az átvitt SDI-jel alakjának optimalizálása
Az SMPTE előírja, hogy a forrástól számított 1 méteres kábelhosszon az analizátor 800 mV-os jelet vegyen. Az „Eye” diagram a vevőnél az átvitt jel alakját mutatja. A megfelelő amplitúdó mellett az átvitt jel alakjának megfelelő emelkedési és csökkenési időkkel (slew rate) kell rendelkeznie, minimális túllépéssel vagy alulmaradással, alacsony zajszinttel és nyitott „Eye”-vel.
Az SDI-STRESS opció (Qx, QxL, QxP) egy „Amplitúdóablakot” ad hozzá az Eye műszerhez. Ez lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy az Eye-diagram meghatározott területein belül megtekintse a rövid átlagos vagy standard amplitúdó hisztogramokat. Ezek segítségével a tervező optimalizálhatja az adójel különböző területeinek alakját. Ez a NYÁK elrendezésének és a kimeneti passzív alkatrészek értékének módosításával valósítható meg.
3.2. A tesztjel amplitúdójának változása az SDI-vevő útvonalain
Az SMPTE-szabvány azt is kiegészíti, hogy a vevőnek képesnek kell lennie 800 mV feldolgozására +/- 10%-os tűréshatárral.
Az SDI-STRESS opció (Qx, QxL, QxP) lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a vevőt +/- 10%-ot meghaladó jelamplitúdóval tesztelje, így a fejlesztők megvizsgálhatják, mennyire robusztus a tervezésük. Ezután ezt hosszú kábelhosszakkal kombinálva meghatározható, hogy a vevőberendezés milyen maximális kábelhosszal képes megbirkózni.
Mi történik, ha a fogott jel kissé eltér az SMPTE előírásaitól? A termék minősége fokozatosan romlik, vagy hirtelen összeomlik? Ha hirtelen összeomlik, milyen közel van a határhoz?
Ezért meg kell mérni ezeket a paramétereket.
Az SDI-STRESS képes a továbbított amplitúdót +/-13%-on túlra állítani, így a fejlesztők ellenőrizhetik, mennyire robusztus a tervezésük.
3.3. A jelszélesség változási sebességének vizsgálata az SDI-vevő útvonalain
Az SDI-STRESS opció (Qx, QxL, QxP) lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a változási sebességet 12G-s emelkedési és csökkenési időre, illetve HD-s emelkedési és csökkenési időre állítsa be. Ez lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy tesztelje egy adott SMPTE-szabványhoz nem megfelelő változási sebességű jel hatását.
3.4. A jelszaggatás vizsgálata az SDI-vevő útvonalain
A tesztjelhez legfeljebb 128UI jelszaggatás (a jel időzítésének a névleges értéktől való szimulált szinuszos eltérése) adható hozzá. Ez lehetővé teszi a vevő áramkörének az SMPTE-határértékeken túli terhelését annak megállapítására, hogy a termék mikor kezd meghibásodni.
3.5. Az SDI-vevő jelrögzítési képességének tesztelése rendellenes körülmények között
Az „Equaliser” tesztminta – amely 19 magas és 1 alacsony bitből, illetve 19 alacsony és 1 magas bitből áll – a DC-komponens miatt megnehezíti az ekvalizátor számára a magas vagy alacsony bitek helyes azonosítását.
A 20 magas, majd 20 alacsony bitből álló PLL-tesztminta rendelkezik a legkevesebb nullaátlépéssel a helyes órajel-kivonáshoz.
Ezek a minták statisztikailag a keverés után körülbelül minden képkockánként egyszer fordulnak elő.
Az SDI-STRESS észleli, ha rendellenes állapot lép fel, és ilyen esetben GPIO-impulzust ad ki. Ez lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy rendellenes állapot esetén oszcilloszkópot indítson el, és részletesen megfigyelje a jelkiegyenlítőre vagy a helyreállított órajelre gyakorolt hatást.
4. Ez az összes SDI-STRESS teszt?
Nem, számos egyéb teszt is rendelkezésre áll (lásd az alábbi 2. ábrát), beleértve a PRBS-teszteket is. A PRBS a „Pseudo-Random Bit Sequence” (pszeudo-véletlenszerű bitsorozat) rövidítése, és már évek óta használják a nagy sebességű soros interfészeknél. SDI-alkalmazások esetén leggyakrabban a PRBS23 sorozatot használják. A PRBS31 a 10 Gigabit Ethernet egyik ajánlott tesztmintája.
Ez a teszt egy adott időtartam alatt méri a bithiba-arányt, így ellenőrizhető, hogy egy interfész megfelel-e a megadott bithiba-aránynak. Ez a koncepció hasonló ahhoz, mintha egy bizonyos időtartam alatt ellenőriznénk a vonali CRC-értékeket.
Ha ezt a módszert egy meghatározott ideig alkalmazzák, a telepített kábelek tesztelésére használható. Az egyik végén egy adó, a másik végén pedig egy vevő található.
A Generator műszerben elérhető egyéb fejlett generáló eszközök közé tartozik az SDI BER mód és az illesztőprogram előkiemelése.
Az SDI BER mód funkcióval számos SDI bithiba beilleszthető, amelyeket a vevő készülék figyelemmel kísérhet, és a CRC- és CS-hibajelzők segítségével elemezhet. Ez segít megállapítani, hogy a vevő bemeneti fokozata mennyire robusztus vagy toleráns a hibákkal szemben, illetve milyen a hibák gyakorisága. A bithiba gyakorisága meghatározott időpontokban beilleszthető, és az SDI adatfolyam keretének (vagy mezőjének) bármely szavát érintheti.
Beállíthatja az SDI Out A illesztőprogram előkiemelését is, hogy előre torzítsa a szemdiagram jeléleit, ami elősegíti a jelintegritási problémák optimalizálását.
5. Tudna bővebben beszélni az SDI-scramblerről?
Az SDI-scrambler az SDI-interfész azon része, amely az adás előtt kódolja a jelet. Ez biztosítja, hogy a képforrástól függetlenül számos nullaátlépési esemény legyen. A patológiai teszt a legrosszabb esetet szimulálja, minimalizálva a nullaátlépési események számát. A vevőnek dekódolnia kell az adatokat, hogy azok ismét használható formába kerüljenek.
A kódoló letiltására szolgáló opciót azért biztosították, hogy lehetővé tegyék a videó TRS-jelének összehasonlítását egy időzítési referenciajellel, például egy oszcilloszkópon megjelenő háromszintű szinkronjellel.